Quantcast
Channel: mefiblog
Viewing all 761 articles
Browse latest View live

Nemzeti Dohányáruda

$
0
0

Kifejtem a problémáimat a Nemzeti Dohányboltokkal kapcsolatosan, előre szólok, TL;DR bejegyzésnek ígérkezik.

Egyrészt egy gyors előzménytörténet: nagyjából egy éve dohányzom. Sokan meglepődve kérdezik, hogy rászoktam-e, de véleményem szerint egy igen jól megfogható határvonal húzódik a rászokás és szokás között; előbbinél nehezen tudod nem csinálni, míg utóbbinál szívesen csinálod. (Ilyenkor persze végighallgatom a végtelen persze-persze-sorokat, de ebbe most bele sem mennék.) Szivarozni régebben is szerettem, de az egy elég macerás, és főként nyári elfoglaltság, lévén jó esetben is 15-20 percig tart egy szál, az egész dolog azonban pont a nyáresti italozások során vette kezdetét, eleinte csak akkor gyújtottam rá, amikor valamilyen esti program adódott.

Mindettől függetlenül a trafikmutyi néven elhíresült történettel nem mint dohányos vagy mint dohányárut vásárló ember van problémám.

A történet kicsit korábban kezdődik, méghozzá ott, amikor a Lidl nevű raktáráruház megnyitotta kapuit otthon nálunk vidéken. Apum kocsmát üzemeltet, és habár érezhető volt a válság az általános forgalmon is, az első nagy hullámot a Lidli okozta. Ugyanis Józsi (de lehetne akár Géza vagy Béla is) nem jön be a kocsmába inni egy sört, meg venni egy doboz cigit és leülni beszélgetni, hanem lemegy anyjukkal a Lidlbe, ahol 120 forint a dobozos importsör, aztán vesz inkább abból egy tálcával, és a meccsre haza is ér. Meg mivel a Lidl cigarettát is árul, ezért mindenki örül, mert Józsi (vagy Géza, vagy Béla) már nem iszik a kocsmában, hanem otthon iszik a tévé előtt. (Aztán valahol biztos lesz egy grafikon, hogy kevesebbet kocsmáznak az emberek vidéken, ami csak jó lehet.)

És direkt nem azokat az embereket veszem elő a példában, akik reggel nyolckor egy felessel kezdenek, hanem azokat, akik egy vidéki kisvárosban beülnek a kocsmába, ami voltaképpen az egyetlen szórakozási, társasági életet biztosító lehetőség számukra.

A Lidl meg talicskákkal tolja ki a pénzt az országból, de cserébe teremtett 30 munkahelyet, végül is, ez is valami, nem?

Aztán jönnek az okosok, közlik, hogy a dohányzás veszélyes, ezért emeljük meg a termékek árát, meg vegyünk ki egy szálat a dobozból és hasonlók. Ezzel sem lenne alapvetően probléma, mert ha már valaki egy káros szenvedélybe kezd, ami miatt esetleg pár év múlva drága lesz az orvosi kezelése, pedig ugyanannyi hozzájárulást fizetett, mint a nem dohányzó társa, akkor valahol fizesse meg a különbözetet. (Azért ne aggódj, az 1000 forintos cigarettaárból egy fillért sem lát az egészségügy, valahol biztos landol a több száz forintnyi extra, hogy hol, az megint más kérdés.) Meg aztán jött az is, hogy diktatórikusan megtiltották mindenhol a dohányzást, de még ezzel sem lenne probléma, mert védjük azokat, akik nem dohányoznak, itthon pedig valószínűleg lehetetlen lenne mutyi nélkül megvalósítani egy tényleg légmentesen szeparált dohányzó-nemdohányzó kialakítást.

De ha még ez sem lenne elég, ezek után jött az adu-ász: a dohánybolt. Ami végső soron jó, mert mindenhol egyforma a választék (nem az), mert bárki nyithat ilyet (nem nyithat), mert ugyanúgy nyitva tartanak ünnepnapokon, mint a maszek kiskocsmák (nem tartanak) és mert csak dohányárut forgalmaz, így nem okoz másnak konkurenciát (nem csak azt és okoz). De nézzük a jó oldalát: a gyerekek nem mehetnek be, pedig még fagyit is lehetne venni bent.

És az egészben most jön az igazi csavar. Még 2007-2008 körül elkezdték néhány kerületben, hogy egy bizonyos időpont után (általában este tíz) nem lehetett alkoholt vásárolni. Ezt azért tették, mert az italozó fiatalok zavarták a lakosságot, csökkentették a közbiztonságot és növelték az egy négyzetméterre jutó hányásmennyiséget az utcákon. A rendelet elvileg sikeres volt, és persze sokat módosult azóta, de láttam, amikor az egyik üzletben valaki 22.05-kor az orrom előtt vett piát, majd a sorban utána álló az orrom előtt büntette 150 rongyos ezresre az éjjel-nappalit, így tudom, hogy tényleg komolyan veszik és betartják. (Azért amiatt se aggódj, hogy ha megiszol tíz aranykorsót péntek este, ugyanúgy hangos leszel az utcán és még össze is hányod azt, miközben keresed a dohányboltot, de ez meg már legyen egy kulturális probléma.)

Tegnap söröztünk, és hazafelé jövet gondoltuk veszünk még két üveggel, meg ha már így adódott, a dohányboltba is betértünk. Ott mondta az eladó srác, hogy igen, a hatodik kerületben nem lehet este alkoholt vásárolni, de – és most figyelj – a dohányboltokban igen!

A vidéki kocsmánk meg azóta félig üresen áll, mert cigarettát nem árulhatunk, a sört a Lidliben veszik, de ha be is ülnek valahová, akkor az egyetlen trafikba fognak, ahol olcsóbb a sör, mint bárhol, mert valami balga véletlen folytán rendkívül olcsón szerzik be, és még dohányt is árulhatnak, és habár ilyet nem lehetne, de még műanyag asztalokat meg székeket is raktak ki, szóval végül is az egész egy kocsmává lett. És ha csak elvinnél két dobozzal, senki nem néz rád csúnyán, elvégre ez mégsem egy kocsma.

Na, és ilyenkor szórok válogatott káromkodásokat azokra, akik ezt az egész gusztustalan tolvaj-hálózatot felépítették. Így kell tönkretenni embereket 2014-ben, meg korlátozni a piacot a demokratikus, szabad Európa közepén. Mindezt elrejtve a hülye dohányosok jelige leple alá, amit meglepődnétek, hogy milyen sokan meg is esznek.


Bezárta kapuit az iWiW

$
0
0

2002-ben egy Várady Zsolt nevű magyar történelmet írt. Nem mentett meg embereket, nem nyert csatát háborúban még csak nem is hozott le egy fán ragadt kiscicát. Egyszerűen elkészített egy oldalt, amilyen oldal még nem igazán volt annak előtte az akkor még szárnyait bontogató interneten. És ezt az oldalt ma majdnem minden internetező magyar ismeri. A koncepció egyszerű volt: találd meg az ismerőseidet, jelöld be őket és tartsd velük a kapcsolatot akár csak minimálisan is; elvégre ez is több, mintha sosem látnátok egymást egy költözés, munkahelyváltás vagy csak az elfoglalt dolgos mindennapi élet miatt. Az ember mindig a halhatatlanságot kereste, és sokaknak sikerült is ezt elérniük, bár nem úgy, ahogyan gondolták volna, hanem regényekkel, versekkel vagy festményekkel. Nem fogom az iWiW-et Leonardo da Vinci bármelyik találmányához hasonlítani, de azért a minta jól megfigyelhető: ne vessz el, ne veszíts el másokat, maradjon belőled valami az utókornak.

Az iWiW bombasiker volt, pontosan olyan mint a Nokia telefonok: pár éve mindenki szerint etalon volt, de ha akkor azt mondod valakinek, hogy nem is olyan sokára az emberek nem ezt tartják majd a legjobbnak, kiröhögnek. Ha 2005-ben, amikor a WiW-ből iWiW lett, valakinek azt mondod, hogy ez az egész dolog 9 év múlva egy hűvös júliusi éjszakán be fogja zárni kapuit, szintén kiröhögnek.

Bezárt az iWiW

Várady Zsolt játszótere azonban az emberek nagy részének nem ma éjszaka szűnt meg. Az a játszótér – amit valószínűleg azért hozott létre, hogy legalább valamilyen minimális kapcsolat legyen az egyetemi haverjaival – két dolog következményeképpen indult el a süllyesztő felé .

Az egyik lépés az volt, hogy az i betű a termék neve előtt és egy adag reklám nem elég ahhoz, hogy tényleg nemzetközi legyen. Az iWiW lehetett volna a Facebook; ezen lehet röhögni, de szerintem ilyenkor kell elővenni híres nagy startupjainkat: a LogMeIn, a Ustream vagy a Prezi is néhány fővel és egy jó ötlettel indult, ha nekik anno azt mondod, hogy világvezetők lesznek egy bizonyos szolgáltatásban, amikor majd az iWiW már nem is lesz, szintén röhögtek volna; most mégsem ők húzzák a rolót. Ha az iWiW-ből tényleg nemzetközi terméket készítenek, ahol tudomásul vesszük, hogy mi magyarok csak a rendszer picit részét képezzük, talán lett volna esély a sikerre. (Meg persze egy életképes üzleti modellel, mert a display hirdetési rendszer nem az.)

Aztán jött a Telekom-felvásárlás. Nem szabad hibáztatni senkit, egymilliárd forint nagyon sok pénz, és kevesen tudnának nemet mondani erre az összegre egy az előző okokból kifolyólag egyértelműen süllyedő hajótól való megszabadulásért.

És mit csinált a Telekom? Fejlesztett? Hozott új gépeket? Készített nemzetközi terméket? Igen, ez részben igaz, de végeredményben csak egy nagy bannertemetőt csinált egy végtelen információt tartalmazó adatbázisból. Az adatok biztos jó helyen zörögnek valamilyen BI-kockában, bevételben tuti behozta az eladási ár többszörösét (mondjuk egy év alatt), azonban a júzerek átcsörtettek a Facebookra, ahol van üzleti modell, értelmesen hirdetnek és a világ háromnegyede használja.

Függöny, mondhatnánk, de azért arra a nehéz, vörös anyagból készült és éppen összezáródó függönyre a tapsvihar közepette a Vodafone bedobta az utolsó csokor virágot, picit talán bele is rúgott a haldoklóba, de annyi baj legyen, pénz beszél:

Bezár az iWiW, a Vodafone reklámmal büntet

Legközelebb találkozunk a Facebook temetésén. Az iWiW-ről egyébként először »2005-ben írtam«, vicces visszaolvasni. (Annak a bejegyzésnek 130 az azonosítója, ennek 5394; repül az idő.)

VOLT 2014

$
0
0

Egyrészt egy rövid szolgálati: kezd visszatérni belém a lélek, igyekszem visszatérni a napi egy bejegyzés rítusába; oly sok gondolat, oly kevés idő.

Tavaly csak »egy napra sikerült« eljutni a VOLT fesztiválra, különböző technikai és személyzeti problémák miatt (remélem az illetékes most csuklik ;]), idén viszont végig ott leszünk, ami azt jelenti, hogy holnap elszelelünk egy remélhetőleg jó hőmérsékletű és nem sokat késő vonattal, és csak akkor jövünk vissza, ha dúdoltunk Morcheeba-t, újabb dimenziókba utaztunk az MGMT-vel, táncoltunk a Foals-on, sírtunk a Hurts-ön és véresre kiabáltuk a torkunkat az Arctic Monkeys koncerten (üvöltöző tinilányok miatt). Mindezt remélhetőleg rengeteg nevetéssel, étellel, itallal és egyéb mókás dolgokkal összekötve.

VOLT fesztivál 2014 logó

Tervezek végtelenszáz fotógráfiát készíteni, nézzétek a Látószöget és/vagy a Flickr-t, ha jöttök, integessetek, ha maradtok, nézzétek a közvetítést; áhoj, viszlát és kösz a halakat!

Arctic Monkeys Are Really Just Monkeys

$
0
0

Erről, vagyis a fesztivál legnagyobb csalódásáról külön is akartam írni. Kár lenne tagadni: vasárnap este néhány híján Magyarország összes rajongója várta a kétezres évek közepén útnak indult angol bandát. Sőt, páran még a határon túlról is. Nem volt akkora tömeg, mint tavaly az Example alatt, de most is ömlöttek az emberek. A VOLT annyira érezte a potenciált, hogy külön jegyet árultak a záróbulit is jelentő koncertre és elnézve, hogy 167 darab után nem számoltuk tovább, mennyi emberen van Arctic Monkeys-os póló, a dolog nem volt hülyeség.

Az egész nap eufóriában telt, bár a hét elejétől végig volt egy érzésem, hogy a turné utolsó állomása vagyunk, jönnek, lenyomják a 12 számot aztán elhúznak a viharba. Végül elmászott a színpadról a tűző nap ellenére egyébként fantasztikus bulit csináló, 16 évesekből álló The Strypes, idézve azt a hangulatot, amit régen az Arctic is csinált egy koncerten, majd tíz perc késéssel végre beindult a Do I Wanna Know? c. nagysikerű. A legvégén az R U Mine? című számot legalább sikerült úgy előadni, hogy legyen egy kis buli, amit a koncert közepén a kötelező lassúval sikerült megölni, de az are you mine, motherfuckers beszólást nem nézem jó szemmel egy olyan frontembertől, akiből az alázat, a közönség szeretete vagy bármi hasonlónak még csak szikrája sincs. (Pedig a Hurts is a szigetországból jött, ők is megjárták Amerikát, és lásd, mégis imádják a közönséget, és csinálnak bulit.)

A harmadik számnál Alex Felfuvalkodott Turner még egy thank you-t is kidobott, illetve színtisztán emlékszem, hogy egyszer volt egy VOLT FESTIVAL! bekiáltása is.

Ezt leszámítva pedig az indexes és a HVG-s kritikával értek egyet: egy fáradt, a népszerűséget kezelni nem tudó, fűtől és alkoholtól szédelgő ál-rocksztárt és egy igazából beleszarós, kötelezősen eljátszogatós zenekart láthattunk. Turner úgy-ahogy elgitározta és elénekelte a számokat, néha kinézett a közönségre, hogy bezsebeljen egy kis tapsot meg sikongatást, viszont voltaképpen a kontakt hibás kábeleivel és a sürgetéssel küzdő Lovasiék is nagyobb bulit csináltak eggyel odébb egy poros sátorban. Nem volt táncoltatás, nem volt énekeltetés, nem volt meghajlás – nem volt itten semmi.

Arctic Monkeys, VOLT fesztivál, Alex Turner

Pedig ha egy nagyon picit odateszik magukat, akkor a VOLT legnagyobb bulija is lehetett volna. Példát vehettek volna az előttük játszó The Strypes-ról: néhány éve ők is ilyenek voltak, néhány éve őket se ismerte senki, aztán most meg maradt a gőg. És akkor arról még nem is beszélve, hogy a fotós árokba nagyjából senkit nem engedtek be fényképezni; a szervezők mindenkivel aláírattak egy a fesztivál logójával ellátott táblácskát, de ők nem akarták; nem adtak interjút és lényegében az egész egy Jared Letoi magasságba süllyedt.

Mindegy, az AM ettől függetlenül egy jó album, a backstage-ben mókás volt megtapizni a hangszereket, Alex Turner jó zenész az Arctic Monkeys meg egy jó banda; az amerikaiak viszont nagyot fognak csalódni ebben az ál-flegmaságtól bűzlő, közepes minőségű buliban, ahol a hangulatot főként az album iránti szeretet tartja majd.

Szamos Csokoládé Iskola

$
0
0

A VOLT fesztivál után (amiről majd ha összeszedem magam, írok még egy élménybeszámolást is) a Szamos Csokoládé Iskolába látogattunk el. Ingrid a Femcafe nevű portálnál gyakornok, és cikket írt a suliról, én meg mehettem fotózni, így pont jól jött ki a dolog. Itt olvashatjátok az ő beszámolóját.

Szamos Csokoládé Iskola - Andor éppen fagyit hűt

Két dolog jutott eszembe, miközben a 20 éve a Szamos csokimestereként dolgozó Andor magyarázta a fagyi készítésének titkait: az egyik, hogy jé, ez milyen egyszerű; a másik pedig, hogy már értem, mért olyan finomak a Szamos termékek. Minden termék igazi, friss és természetes; ízfokozó, színezék és egyéb dolgoktól mentes alapanyagok felhasználásával készül. Előttünk volt a Baileys, a finom belga csokoládé, a Bourbon vaníliarúd és a friss vaj, Ingrid meg Andor útmutatása szerint kavargatott és sürgött-forgott.

Nagyjából egy óra alatt már a fagylaltgépben volt a massza, mindeközben rengeteget beszélgettünk, nevettünk, megtanultunk finom karamellaszószt készíteni és néhány konyhai trükköt is. A fagyi pedig tökéletes lett, készítettünk hozzá csokoládés tölcsért, kaptunk hozzá rolettit és haza is vihettük, amit készítettünk.

A kurzus 4-5 főnek indul, egyfajta édesség elkészítését lehet megtanulni, a receptet természetesen le lehet fotózni, el lehet kérni. Anno hasonló mókában a Chefparade-nál volt részem, ahol közösen főztünk. Menjetek el, tényleg jó móka, és ha valaki kicsit ügyetlennek érzi magát a konyhában, itt nagyon sokat tud tanulni, profiktól.

How I Met Nacho

$
0
0

És most nem a moziban kapható nasira gondolok, hanem egy spanyol építészmérnök-hallgató srácra, akivel péntek éjszaka ismerkedtem meg elég kalandos módon. (Azért annyira nem kalandos módon, ahogy gondolnák egyesek.)

A Köki felé metróztam, hétvégén viszont felújítás volt az M3-as metrón, emiatt Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest állomások között pótlóbuszok mentek. Az első dolog, amire felfigyeltem, hogy habár mostanában sok pluszpont jár a BKK-nak, itt azért annyira nem sikerült jól a kommunikáció, mert például a buszon nem mondták be angolul, hogy mi a szitu, pedig a reptérről érkező külföldieknek lehet jó lett volna. Láttam az arcukon a rémületet, így három mondatban kifejtettem, mi a díl, elmondták, hogy az Astoria lenne a végállomásuk, én meg mondtam, hogy segítek, mert az Astoria nekem is útba esik, ne vesszenek el.

A Nagyvárad téren mindenféle hezitálás nélkül mentünk a metró felé, Nacho és a haverjai kilyukasztották a jegyeiket, majd mire lementünk volna az aluljáróba, egy dolgozó közölte, hogy nó mór szábvéj tudéj. Annyira én sem értettem, hogy mi van, így megkérdeztem a legszebb magyarságommal, hogy tessék, amire elmondta, hogy öt perce elment az utsó metró, már csak éjszakai van.

Egy hete folyamatosan köhögök és taknyos vagyok, este tizenegy körül járt az óra és kellőképpen tele volt a tököm és az orrom is annyira, hogy kicsit ingerültebben jegyezzem meg, hogy az bizony úgy nagyon nem oké, hogy a pótlóbuszt nem várja meg az utsó metró. Persze mi lettünk megróva, mondván, hogy ne tököljünk (nem tököltünk). Míg magyaráztam angolul, hogy mi a helyzet, próbáltam azt is hozzátenni, hogy amúgy ez egy jó város, és habár most belecsöppentek a mélyebb vízbe, jó buli lesz ez, de az arcokon láttam a kétkedést.

Kicsit később odajött a kolléga is, hogy elnézést kér, tényleg ő rontotta el, mert késett a pótlóbusz, és a sofőr nem szólt, így ő tovább küldte az utolsó metrót. Végül nagy baj nem volt, mert azonnal jött egy éjszakai, nem kellett várni, de azért mégsem éreztem magam elégedett ügyfélnek.

Az éjjeli bemutatkoztunk egymásnak Nachóval, mondta, hogy ha van kedvem a hétvégén, igyunk meg egy sört, amit udvariasan két göthős köhögés között elutasítottam, de megígértette velem, hogy ha Barcelona felé veszem az irányt, írjak neki, és megmutatja a várost.

A tanulság meg mondjuk legyen mára az a közhely, hogy minden rosszban van valami jó: ha nem lett volna ez a kis extra kör, nem dumáltam volna egy jót Nachóval a buszon.

Június 15.

$
0
0

Nem tudom, van-e köze hozzá, hogy a héten sokkal nagyobbnak és világosabbnak látni a Holdat, mint egyébként, de csak néhányat említenék a ma történt események közül:

  • szénné égett a tetőszerkezete és legfelső emelete a Kodály köröndön álló egyik palotának, reggel ott ücsörögtünk és vígan kávéztunk (a kettő dolog között nincs összefüggés);
  • Moszkvában kisiklott egy metró: meghalt húsz ember és jóval többen megsérültek, szerda gyásznap lesz Oroszországban;
  • szikrázott az M3-as metró egyik szerelvénye, emiatt az idétlen idők óta a programszőnyegen gyűlő olajsár meggyulladt, az utasok kimenekültek, a metrókat pótolják;
  • valaki életét vesztette (beesett vagy -ugrott) az M2-es metró Puskás Ferenc Stadion megállójánál;
  • megint lövöldöznek a Gázai övezetben;
  • egy kollégám barátnője látott valakit kiugrani egy épület ablakán;
  • és emellett persze elenyésző, de egész nap őrültek háza mindenhol.

Tűzoltás az Andrássy úton

Köszönöm szépen, én most lefeküdnék aludni, remélem, az éjszaka eseménytelen lesz. Ha pedig lehet hinni a felvetődő pletykáknak, hogy az Andrássy úton szándékos gyújtogatás történt, na, arról külön megvan a véleményem. (Az Andrássy út egyébként minden épületével, a földalattival és a Hősök terével együtt a Világörökség részét képezi.)

Július 15.

$
0
0

Nem tudom, van-e köze hozzá, hogy a héten sokkal nagyobbnak és világosabbnak látni a Holdat, mint egyébként, de csak néhányat említenék a ma történt események közül:

  • szénné égett a tetőszerkezete és legfelső emelete a Kodály köröndön álló egyik palotának, reggel ott ücsörögtünk és vígan kávéztunk (a kettő dolog között nincs összefüggés);
  • Moszkvában kisiklott egy metró: meghalt húsz ember és jóval többen megsérültek, szerda gyásznap lesz Oroszországban;
  • szikrázott az M3-as metró egyik szerelvénye, emiatt az idétlen idők óta a programszőnyegen gyűlő olajsár meggyulladt, az utasok kimenekültek, a metrókat pótolják;
  • valaki életét vesztette (beesett vagy -ugrott) az M2-es metró Puskás Ferenc Stadion megállójánál;
  • megint lövöldöznek a Gázai övezetben;
  • egy kollégám barátnője látott valakit kiugrani egy épület ablakán;
  • és emellett persze elenyésző, de egész nap őrültek háza mindenhol.

Tűzoltás az Andrássy úton

Köszönöm szépen, én most lefeküdnék aludni, remélem, az éjszaka eseménytelen lesz. Ha pedig lehet hinni a felvetődő pletykáknak, hogy az Andrássy úton szándékos gyújtogatás történt, na, arról külön megvan a véleményem. (Az Andrássy út egyébként minden épületével, a földalattival és a Hősök terével együtt a Világörökség részét képezi.)


Telekomos vagy? Használsz Spotify-t?

$
0
0

Akkor ezt az akciót a Telekom és a Spotify valószínűleg neked találta ki. Ha előfizetsz a Music opcióra, havi 1590 forintért kapsz a díjcsomagodban lévő adatmennyiség felett további 500 MB-ot, amit a Spotify-jal való zenehallgatásra használhatsz. Ja, és a lényeget nem írtam: az árban a Spotify prémium előfizetés is benne van, amiért én most 1700-1800 forintot fizetek havonta, euróárfolyamtól függően. Most a regisztrációtól számított 30 nap kipróbálásra ingyenes.

Spotify és a Telekom

Ha van már Spotify előfizetésed, csak küldd el a +MUSIC szót a 1430-ra, lépj be a Telekom webes felületére, kapcsold össze a Spotify-t a Telekommal, mondd le az aktuális prémium előfizetésedet, indítsd újra (vagy tedd repülőgép-módba) a telefonodat és hallgasd a zenét.

Nem tudod mi az a Spotify? »Ezt a bejegyzést« neked írtam!

VOLT, Sziget és Strand fesztivál

$
0
0

Idén nem panaszkodhatok fesztiválozás tekintetében: még tavaly kitaláltam, hogy ezt a nyarat főként a nagyszínpadok előtt tervezem eltölteni, hol alkohollal, hol pedig fényképezőgéppel a kezemben. A terv eredetileg az Orfű-VOLT-Sziget-Strand-SZIN négyes volt, ami igazából ötös, de ismerve magamat és a barátaimat, inkább többet terveztem, hogy legyen minek lemorzsolódnia. Végül Sopronban és a Szigeten végig, a Strand fesztiválon pedig egy napot sikerült ugrálnunk. Képes-szöveges élménybeszámolónkat olvassák.

VOLT fesztivál, Sopron

2013-ban »egy napra« sikerült csak lejutni, de azonnal magával ragadott a fesztivál hangulata. a VOLT tulajdonképpen a Sziget, külföldiek és hollandok nélkül. Kevés ember, kisebb terület, sokféle fellépő, messze a várostól, olcsóbb bejutni, olcsóbb a sör és szinte mindenki kedves, közvetlen, barátságos.

VOLT fesztivál 2014

A felépők közül az MGMT koncertje tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy ronggyá áztunk az esőben, tökéletes hangulatot csináltak, főként a népszerűbb, Oracular Spectacular albumukról játszottak, a kivetítőn lévő pszichedelikus animációtól pedig tudatmódosító szerek nékül is olyan volt, mintha azzal buliztunk volna. (Azért hozzáteszem, a kolléganőm által hozott házi pálinka is hozzájárult a jó hangulathoz.)

Kellemes csalódás volt Steve Aoki. Csak be akartunk nézni, végül végigdudorogtuk az egész előadást, amit persze sokan bántottak, hogy Aoki megnyomta a lemezjátszón a play gombot, és más dolgot nem nagyon csinált, a csajok tortával hajigálásán kívül, ettől függetlenül még így is sokkal jobb hangulatot teremtett a zeneileg amúgy sokkal értékelhetőbb »Arctic Monkeys-nál«, és még egy Index-címlapos fotót is sikerült lőnöm a tömegből Instagramra, szóval már megérte.

A Hurts szokás szerint zseniális volt; több kritikákban eléggé leszólták, hogy dobozból előadott bulit toltak, ettől függetlenül 100%-ban átjött az a hangulat, ami nekem a számaikról beugrik, és még a klisés rózsahajigálás és mikrofoneltörés is tökéletesen volt időzítve.

Sziget fesztivál, Budapest

Tudni kell rólam, hogy régen valami miatt nagyon nem akartam Szigetre menni, főként azért, mert tökmag koromban több rémtörténet jött a fesztiválról, mint pozitív élménybeszámoló. Először azt hiszem 2009-ben mentünk ki, de lehet 2010-ben, amikor ajándékba kaptunk két hetijegyet. Az élmény a VOLT-tal megegyező volt: elsőre nagyon bejött a hangulat, az emberek, a fellépők és úgy általában az egy hét varázsa.

Sziget fesztivál, 2014

A tavaly elkezdett köztársaság koncepciót idén jobban átgondolták, és az egész fesztivált e köré rendezték be: volt útlevél, amibe gyűjthettél pecsétet (elég sokan játszottak egyébként), illetve a sziget elrendezéséről és hangulatáról is valahogy az jutott eszembe, mintha egy külön kis világban lennénk.

– Mi az: nagy, piros és megtelt?
– A38 sátor!

A sátor miatt sokan, köztük mi is elég morcosak voltunk, külön zavaró, hogy főként a zajvédő rendelkezések miatt nem lehet például egy másik nagyobb méretű színpad; úgy látszik minden évben meg kell hallgatni az egy hétig tartó fesztivál miatt panaszkodókat, akiket persze részben meg tudok érteni, de valahogy mégis eltúlzottnak érzem a folyamatos hisztit.

Az idei fellépők közül a Bastille és az Imagine Dragons fellépéseit emelném elsősorban ki, a két zenekar munkásságát viszonylag régóta figyelem, így nagyon örültem, hogy jönnek és mindkét fellépés egyformán tetszett.

A The Kooks zenekart nem igazán ismertem, Zsófi rángatott el, de kellemesen csalódtam, azóta is hallgattam őket párszor.

A Madness és a Placebo a szokásos bulit hozták, nem volt benne meglepetés, de mindkettőt jó volt élőben látni és hallani.

Kevésbé teszett a Prodigy; persze őket is mindenki bántja, hogy jaj, minden évben itt vannak, de ezzel alapvetően nem lenne gond, még a beekizett, félig bevallottan playbackről dolgozó előadókkal sem, a trágya hangosítással és lelketlenül ledarált koncerttel már annál inkább, sokkal jobbak voltak legutoljára.

A kellemes csalódás kategóriát idén Macklemore-ék kapták: azt hittem az egész buli lemezről megy majd, ehhez képest tele volt a színpad zenészekkel és táncosokkal, 23.00 után is ment kicsit a buli, a legnépszerűbb számot kétszer is letolták, a kivetítőn pörögtek a videoklipek, Macklemore pedig úgy általában jókat mondott és nem hagyta ellaposodni a bulit.

Szintén kellemes csalódás volt az Outkast is, valahogy gyengébb bulira számítottam, ehhez képest pörgött a közönség, és még pár embert fel is vittek a nagyszínpadra, ami azért elég jófej gesztus.

Calvin Harris valószínűleg nem létezik; csupán egy színpad- és látványtechnikával foglalkozó cég valószínűleg lézerekkel kivetített produktuma; legalábbis ez volt az első gondolatom három szám után. A buli kicsit diszkósra sikerült, két saját szám között becsúszott egy-egy a Spotify TOP 10-ről, mindenki kezében legalább négy világító rúd volt, amiből a Telekom jóvoltából 10 000 darabot szórtak szét a nagyszínpad előtt, villogtak a lézerek, fújták a füstöt, pörkölték a lángokat, két számonként durrogtak a tűzijátékok és még biztos más dolog is volt, de eddigre már kiégett a retinám. (Amúgy jó buli volt.)

Strand Nagyon Zene Fesztivál, Zamárdi

Egész hétre akartam menni, de végül társaság és szabadság híján csak John Newmant néztük meg. Természetesen végig szakadt az eső (ez idén kb. a nyolcadik programom és a negyedik megfázásom az eső miatt, de legalább finomak a gyümölcsök), ennél már csak az bántott jobban, hogy ma hét ágra sütött a nap, tegnap meg csuromvizesen zötykölődtünk hazafelé a vonaton. Utoljára a Szigeten sikerült ennyire megázni, akkor a telefonom bánta.

A Strand máskülönben a sár ellenére remek fesztiválnak bizonyult: előtted a balcsi, mögötted a színpad, kevés ember, ha jó az idő, sok a strandoló, akin lehet szemeket legeltetni, összehaverkodtunk a pultosokkal és megnéztük, hogy tényleg térdig ér-e a sár; tényleg térdig ért.

John Newman mostanában az általam egyik legtehetségesebbnek tartott előadó: maga találja ki a videoklipeket, ő írja a szövegeket, ő komponálja a zenéket, ő vagdossa magának a ruháit és még valszeg a haját is maga zselézi. Ez önmagában nem olyan nagy aduász, a belőle és a zenéjéből áradó energia már annál inkább. Tökéletes koncert volt: velünk ázott az esőben és lazán elszívott egy szál cigarettát miközben beszólt a sátorban gubbasztóknak, hogy a nagyszínpad előtt ázó-bulizó emberek mennyire menő arcok már hozzájuk képest.

Strand Nagyon Zene Fesztivál 2014

Ezek vannak, közben már beköszöntött az ősz, más fesztiválra idén már nem tervezünk menni, a nyári szezont viszont abszolút pozitívan zártuk.

A galaxis őrzői

$
0
0

Ez a film egy kiváló minimalista történettel rendelkező Dancsó Péter-stílusú montázsvideó, amelynek jeleneteit főként az eddigi Marvel-filmek, a Csillagok háborúja, A Gyűrűk ura, az Avatar (ezáltal értelemszerűen a Pocahontas), a Gravitáció és az Ötödik elem ihlették. Robert Downey Jr. szerint az eddigi legjobb Marvel-film, amit láthat a néző, és annyira nagyot azért nem is tévedett.

A galaxis őrzői

Na de, komolyabban közelítve a kérdéshez: jó film-e A galaxis őrzői? A válasz igen, ha szereted a nyári slágerfilmeket; a mennyiségben sok, minőségben pedig látványos CGI-t; az aranyos állatról vagy éppen az aranyos, növényről mintázott főhőst; ha bejönnek a zöld bőrszínű nők, az univerzum megmentése és úgy általában akkor, ha oké vagy a képregények világával. Ezt az élményt leginkább egy McDonald's-os hamburgerhez hasonlítanám: aki szereti az ilyesmit, akinek bejön az ízvilága, az garantáltan nem fog csalódni, mert az ígért hangualtot csalódás nélkül teljesíti.

Bennem a moziban olyan érzés motoszkált, hogy oké, értem én a koncepciót, meg úgy általában tetszenek is ezek a filmek, azonban a mostanában látott rengeteg remek mozgókép után (amik persze kategóriájukban teljesen eltérnek, és kár is hasonlítani, de mégis) egy cuki mosómedve és néhány szépen megrajzolt robbanás egyszerűen már nem tud annyit adni, hogy kezdjek is vele valamit. Bementem, megnéztem, kijöttem és most két nappal később már nem is igazán maradt meg semmi.

Megelőzve minden félreértést: szerintem tényleg jó volt A galaxis őrzői, jól is éreztem magam rajta, amihez az is hozzájárult, hogy a barátaimmal néztem, de a látvány ellenére, ez a film nekem inkább két bejgli között esett volna jól a karácsonyi szünetben a kanapén fetrengve. Az élmény inkább felismerés saját magamnak, hogy már nem az ilyenfajta szórakozás motivál.

Eredeti cím:Guardians of the Galaxy
Műfaj:sci-fi, akció
Időtartam:122 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Vin Diesel

Erdélyben jártunk

$
0
0

Idén a »sok fesztivál« és a tavaszi csehországi csapatépítő mellett szüleimmel és barátaikkal Erdélybe is elutaztunk. A dologban semmi különös nincsen, az utazás savát-borsát az adta, hogy két lakóautóval mentünk.

Rögtön itt egy kis tisztázás: én is mindig azt mondtam, hogy lakókocsi, de az ismerőseink kijavítottak, hogy a lakókocsit vontatják, az a fajta, ami önjáró, az bizony lakóautó. Ha lakóautós társaságba keveredtek, jó dolog tudni a szlenget!

Ezzel a két járgánnyal utaztunk:

Erdély lakóautóval, 2014 - a Fiat McLouis Glen és a Hymer

Mi egy 1992-es születésű szekérrel gurultunk. A teherautó maga egy Fiat Ducato, az akkori évjáratnak megfelelő, mögötte pedig egy Hymer felépítmény. Meglepően kényelmes volt, az utastér kicsit rázkódik menet közben, de azért ez egy 22 éves járműtől elvárható. Megállás után viszont nagyon stabil, három-négy ember kényelmesen elfér, csak vigyázni kell, nehogy lefejelje az ember az alkóv tetejét. Összességében a lakóautós élet nagyon megtetszett: kempingekben, panziókban vagy akár csak egy kedvesebbnek tűnő családhoz bekopogva egy éjszakára átlagosan 3000 forintért meg lehet állni. A mellékhelyiség tartáját gyorsan és egyszerűen lehet üríteni, a hűtő gázpalackról is működik, így mondjuk három éjszakát még akár áram nélkül is ki lehet bírni.

Menet közben sikerült egy csavarba is belemennünk, így a kerékcsere-gumiszerviz-nagyizgalom kombót is megéltük, másnap meg lemerült az utastéri akku, ezeket leszámítva viszont minden komolyabb baleset nélkül értünk haza, és még az idő is nagyon szép volt. (Medvét nem láttunk, az egyik kempingben ijesztgettek minket, hogy lesznek, de végül nem ott szálltunk meg; azt, hogy ezen okból kifolyólag határoztunk-e így, mindenki döntse el maga. ;])

A lakóautó nem egy olcsó mulatság, ellenben nagyon megéri, mert hosszabb távú utazásokat is kényelmesen bevállal az ember, ha megunta a vezetést, a legközelebbi helyen megáll sátrat verni, tíz perccel később pedig már a kempingszékben issza a sörét az omnisztor alatt, miközben rotyog a bográcsban a vacsora.

Erdély változatlanul az egyik kedvenc desztinációm (sic!). Megkockáztatom, hogy itt a legszebb a csillagos éj, itt a legkedvesebbek az emberek, itt a legfinomabbak az ételek és szinte mindig itt érzem magam a legjobban, ha pedig hazaérek, ez az egyetlen hely van, ami napokig hiányzik. Remélem, hogy egyszer még az én gyerekeimet is elvihetem oda.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az utazás 2000 km volt, térképre vetítve nagyjából így nézett ki:

Az erdélyi utazás térképen

Ezeket a megállókat érintettük (a csillaggal jelölteknél tábort is vertünk):

  • Körösfő;
  • Torockó;*
  • Torockószentgyörgy;
  • Torda
  • Marosvásárhely
  • Vármező;*
  • Gyergyószentmiklós;
  • Gyilkostó;
  • Békás-szoros;
  • Szent Anna-tó*;
  • Tusnádfürdő*;
  • Sepsiszentgyörgy;
  • Sepsiszentkirály;*
  • Aldoboly;
  • Nagyenyed.*

Imádtam minden másodpercét, ez a kép pedig a kedvencem, amit készítettem:

Szabad ég alatt éjszakázós

Lucy

$
0
0

Két dolog volt jó ebben a moziban: az egyik, hogy befejeződött, a másik pedig, hogy miközben néztem, elhatároztam, hogy komolyabban meg fogom válogatni, milyen filmekre ülök be, és a lehető legkomolyabban ki fogok jönni a vetítésről, ha csak a halvány szikráját is érzem az igénytelenségnek. Lucy-nak két tényező miatt volt szerencséje, hogy a végéig kivártam, és nem, ez a két dolog nem a plafonon fetrengő Scarlett Johansson lógó mellpárosa volt, hanem a remek vágások és a jól válogatott zene.

Lucy film, 2014

Aztán sajnos volt egy pont, amikor ezt is szétmorzsolták a készítők.

Nem azzal van a problémám, hogy nem tudom befogadni a hihetetlent vagy a fantazmagóriát: előbb beveszi az agyam, hogy egy a 30-as években használt, kék színű, brit rendőrségi telefonfülke valójában egy több dimenziós, térben és időben használt közlekedési eszköz, mint azt a sok sületlenséget, amit ez a film tálalt. Ezeket a sületlenségeket is bevettem volna, ha nem ütik fel az egész történetet egy máskülönben egész jó és hihető tudományos magyarázattal, amit ráadásul maga Morgan Freeman ad át nekünk.

Hiányoltam a jellemfejlődést (meg úgy általában a jellemeket), a sztori értelmét, a megfelelő lezárást. Az pedig kifejezetten kihúzza nálam a gyufát, ha magvas gondolatokat akarunk átadni, de nem jutunk tovább a Mátrix és a Kaptár koppintásán.

Luc Besson talán maga is tolhatott volna egy keveset az általa kitalált fiktív kábítószerből, akkor a végeredmény másmilyen lenne, így viszont ez a film egy kisebb katasztrófa: ha katatón állapotban nézem a csillagos eget, vagy megnézek egy kétórás ukrán kalóz-pornóvideót, amiben két közepesen csúnya nő egy vécépumpával izgatja egymást, még akkor is értelmesebben telik el az időm, és legalább valamimet megmozdítják.

Eredeti cím:Lucy
Műfaj:sci-fi
Időtartam:89 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi

Wunderbár ez a WunderCar!

$
0
0

Oké, a címért előre is elnézést, a lényegen viszont nem változtat: kipróbáltam a WunderCar nevű alkalmazást. Próbáltam egy értelmes magyar kifejezést találni, amivel a témában járatlanok is azonnal megértik miről van szó, de az olcsó taxin kívül nem igazán jutottam tovább.

WunderCar logó

A modell a következő: vannak emberek, akik autókáznak elég sokat és vannak olyanok, akik eljutnának A-ból B-be, a taxinál lényegesen olcsóbban, cserébe nem panaszkodnak, hogy akár 15 perc is lehet, amíg jön az autó.

Ennek a játéknak három szereplője van: a sofőr, az utas és a WunderCar. A sofőr regisztrál, átmegy egy interjún és több biztonsági ellenőrzésen, ha pedig jóváhagyták, felvehet címeket. Az utas a mobilján az alkalmazásnak bemutatja a bankkártyáját vagy a PayPal fiókját, megadja egy térképen, hogy hol van éppen és hogy hová szeretne eljutni, majd sofőrt keres. A sofőr megjön, gyors bemutatkozás, és indul is a fuvar. A megérkezéskor a WunderCar kiszámol egy borravalót. A javasolt összeget száz forintonként lehet növelni vagy csökkenteni. A fizetés az alkalmazásban történik, készpénz vagy kártya nélkül. A sofőr minden kedden megkapja a pénzt a szolgáltatótól, aki levon 20%-ot kezelési költségként.

Ha ki szeretnéd próbálni, töltsd le az alkalmazást, és add meg az alábbi kupon kódot, amiért 5000 forintot kapsz. Fontos, hogy utazni csak akkor tudsz, ha a bankkártyád vagy a PayPal fiókod adatait is megadod!

N5CUX

Ha a saját kuponkódodat adod meg valakinek, maximum öt ember első utazása után te is kapsz 5000 forintot. (Én az öt lehetőséget kijátszottam, de a kuponkód ettől még biztosítja az utasnak az 5000 forintot.)

Háromszor utaztam, nagyon jó ötletnek és nagyon kényelmes szolgáltatásnak tartom; az appben lehetne pár UX-dolgot javítani (mutathatnának például fotót az autóról vagy a rendszám elejét, vagy a típusát, színét leírva), a kezdeményezés és a használhatóság viszont az összképet a pozitív irányba tereli.

Gyors kérdés-válasz az egyértelműbb dolgokról:

Mennyibe kerül egy utazás?

Az utazásért borravalót kell adni. Ez akár nulla forint is lehet, de a rendszer ajánl egy összeget, ami az én számításaim alapján átlagosan 230 forint kilométerenként.

(5000 forintból utazásonként +200 forinttal megtoldva a végösszeget kb. 15 kilométert utaztam.)

Mennyi az alap- és a várakozási díj?

Nincsen alapdíj, sem várakozási díj.

Mennyi idő kocsit találni?

Reggel és kora este viszonylag gyorsan, maximum öt perc alatt találtam a frekventáltabb helyeken sofőrt, késő este nagyjából 10 percet kellett várni. A beszámolók átlagosan 15 percet jeleznek.

Mennyire biztonságos?

A sofőröket ellenőrzik, többségük egyébként fiatal, volt taxis, autóval dolgozó, aki mellékesként csinálja a sofőrködést. Minden utazás az értékeléssel tér véget, 1-5 csillaggal kell osztályozni a sofőrt és az utast is.

Ez legális?

Legális, téged mint utast nem büntethet meg senki, a sofőrökkel pedig hivatalos formában számol el a WunderCar az anyagiakról, utalással fizetve.


A WunderCar kicsit olyan, mint a Couchsurfing: mint ahogyan ott sem csak a szállás, itt sem feltétlen csak az A-ból B-be néma csendben eljutás a lényeg. Megismerkedhetsz új emberekkel, spórolhatsz, a sofőr pedig megosztja veled az autóját, amivel talán mindketten egy kicsit a környezettudatosabb világkép felé mozdultok.

Tíz dolog, amiért érdemes piacra járni

$
0
0

Tej, kenyér, Herz-szalámi. Miközben ma hazaértem a piacról a nagyon szexi bevásárlótáskámmal, és mértéktelenül adagoltam az arcomba a friss házi tejfölt, a lilahagymás sajtkrémet és a spanyol kolbászt felváltva, arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a piaci vásárlások okozta gyönyört legalább egy bejegyzés erejéig.

Így néz ki a Lehel Csarnok egyik része 2014-ben

1. Mert jó a pékáru

Friss kenyér, friss zsömle, friss kifli. Nincs adalék, nincs tartósítószer, reggel sütötték és még holnap is meg tudod enni, ha pedig szeletelni akarod, nem mállik darabjaira. Ha szárítani akarod, azt is lehet, mert nem penészedik meg 1,5 nap alatt.

2. Mert jók a tejtermékek

Olyan sajtkrémet nem fogsz kapni a nagy áruházakban, amiket egy kis tejüzem gyárt, ráadásul ha az van ráírva, hogy lilahagymás, akkor az nem lilahagyma-ízű, nem lilahagyma-aromás, hanem lilahagymás. A tejfölről, a sajtról és a tejről már nem is beszélve.

3. Mert magyaroktól, magyar termékeket vásárolhatsz

Biztos lehetsz benne, hogy Panni néni nem viszi ki talicskával a GDP-t a 100 forintért eladott fokhagymáján, amit a kertben nevelgetett és egy-két példától eltekintve tényleg csak magyar vállalkozók árulnak.

4. Mert olyan dolgokat is megkaphatsz, amiket máshol nem

Nővérem Olaszországban él, így bizonyos szinten rajongok például az olasz sonkákért és szalámikért, amiket persze megvehetek a nagy áruházban is elég borsos áron, csinos műanyag vákuumcsomagolásban, kis tartósítószerrel, vagy kimehetek a Lehel Csarnokba, ahol az egyik húsbolt a békéscsabai kolbász mellett tart mindenféle olasz és spanyol felvágottakat is. (És igen, a spanyol kolbász nem magyar termék.)

5. Mert friss

Ezt már majdnem mindegyik pontnál felsoroltam, de tényleg: a tej, a kenyér, a felvágott, a hentesáru és a tojás mind-mind friss állapotban kerül a vevő elé.

6. Mert egészséges

A tanyasi csirkék többsége szerencsére nem génkezelt, de ha kapnak is valami extra tápot, hidd el, hogy még mindig jobb, mint az a hús, amit egy-két üzletben árusítanak, szintén vákuumcsomagolva. A dolognak persze van hátulütője is: az igazi tej és a belőle készült termékek nem állnak el két hétig a hűtőben, mert – ahogyan az a tejtől elvárható – savanyodásnak indulnak.

7. Mert olcsó

Vannak persze szélsőséges példák, de piacon vásárolni a saját tapasztalataim alapján mindig jobban megérte, és ezzel a pajeszom is egyetért.

8. Mert az eladók kedvesek

És ha gyakran jársz, már a neveden köszöntenek, és hallhatod a filmekből ismerős a szokásosat? kérdést.

9. Mert biztos, hogy a közeledben is van egy

Vidéken a nagyobb városokban, Pesten pedig szinte minden kerületben van egy jobb piac vagy vásárcsarnok. A fővárosban persze a Vámház körúti (1. számú) Vásárcsarnokot ajánlják sokan; én viszont ritkán járok oda, egyrészt mert kiesik, másrészt pedig kicsit sok ott az ember, és nehezebb tologatni a lenkerekest, meg aztán tíz perc járásra van tőlem a Hunyadi és a Lehel téri csarnok is.

10. Mert hangulatos

A legtöbb csarnoknak nagyon jó az atmoszférája: finom illatok terjengenek, jó látni a nyüzsgést és az ebédjük összetevőit beszerző embereket.

10+1: Mert jó leküldeni egy kávét vagy egy fröccsöt a beszerzés után

A Lehel Csarnokban például van egy kifejezetten jó kávészaküzlet, de a földszinti talponállókban sem rossz a kimért bor. (Fajtája válogatja.)

A piacra járásnak persze vannak kényelmetlenebb tulajdonságai is: kerülgetni kell a motorizált, lenkerekes néniket; néha elmegy az ember mellett egy-két olyan figura, akiknek az ábrázatánál már csak az őt körüllengő illataroma ijesztőbb és sajnos mint minden másik helyen, itt is vannak olyan eladók, akik nem ismerik a vásárlás folyamatában azt a fontos tényezőt, hogy ők ez eladók, akik a vevőért vannak.

Azonban a fenti tíz és egy ráadás dolog (és még biztos lenne több is) miatt mindenképpen megéri.


Így csinálj otthon májkrémet

$
0
0

A májkrém talán az egyik legfinomabb dolog, amit az ember a kenyerére kenhet.

Mostanában igyekszem egy kicsit természetesebben, ha úgy tetszik, tudatosabban enni, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól csak a paleolit nyers mamuthúst vagyok hajlandó fogyasztani, sőt, nem álltam be a Nagy Tartósítószer és Ízfokozó Lobbi szektásai közé sem, ahol lehet, ott azonban kis lépésekben jobbra fordulok.

A minap egy nagyobb áruházban kíváncsiságból ránéztem, lehet-e kapni jó minőségű májkrémet. Ha te is ezt tennéd, előre szólok, hogy végignéztem nagyjából harminc fajtát, te ne tedd, segítek: nem lehet. Egyrészt a legtöbb nem is igazán májból van, másrészt nem találsz olyat a polcokon, amibe ne kerülne ízfokozó és/vagy tartósítószer. Nincs egyikkel sem, de azért egy májkrémben inkább íz legyen, mintsem fokozó.

Arról nem is beszélve, hogy múltkor az irodában majdnem lefordultam a székről, olyan jó illatú volt Ati házi májkrémes szendvicse, úgyhogy gugliztam, és találtam egy jónak tűnő receptet, amit ki is próbáltam.

Így néz ki a házi májkrém, recept is van hozzá.

Én végül így csináltam, ez kellett hozzá:

  • ½ kg pecsenye kacsamáj;
  • 4 db közepes vöröshagyma;
  • 2 gerezd fokhagyma;
  • libazsír;
  • fél csomag majoranna*;
  • só, fekete bors.

A hagymákat vágd apróra. Az eredeti recept igazi vajjal írja, én libazsírral csináltam, de legközelebb a mellé még fogok tenni vajat is, hogy kicsit krémesebb íze legyen (az állaga így is jó volt egyébként). A májat ízlés szerint darabold, én egycenti átmérőjű kockákat gyártottam. Ha a hagyma a fedő alatt megpirult a zsírban és a vajban, rászórod a májat, őrölsz rá borsot, megsózod, ráborítod a majorannát, picit megforgatod, aztán húsz percig hagyod rotyogni, néha megkavarva. Amikor elkészült, egy botmixerrel nekiesel mint tót az anyjának, de itt szintén ízlés kérdése: van, aki szereti, ha vannak benne egész darabkák, én krémesre zúztam.

Öntsd ki egy tálba, fedő nélkül hagyd kihűlni, ha megvolt, dobd be a hűtőbe, és két héten belül fogyaszd el.

Ebből a mennyiségből nagyjából 5-6 csomag kis bolti májkrém jön ki, az íze és az illata is nagyon finom, mosogatással együtt nem kér többet 40 percnél az életedből. Ha valaki megkóstolja, garantáltan vinni akar majd belőle haza is.

*: friss majorannával sokkal jobb lenne, de sajnos nem kaptam a piacon, ha te kapsz, azzal csináld, a(z ízlelő)bimbóid imádni fogják!

Megnéztük Táncsics börtönét

$
0
0
Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én.

Táncsics Mihály

Táncsics Mihályt 1847-ben fogták el a sajtótörvények megsértése miatt, budai várbörtönéből – amely most a róla elnevezett utca 9-es házszámát viseli – egy évvel később, március 15-én a forradalmi ifjúság szabadította ki, az azóta kétségbe vont legenda szerint a fiatalok egy lovaskocsival vitték el a várból Pestre, lovak helyett azonban ők maguk húzták a kocsit.

A várnegyedben lévő épület az 1800-as évek első felében épült; akkoriban laktanyaként, később katonai parancsnokságként, börtönként, de a második világháború előtt pénzverdeként, a Pénzügyminisztérium egyik épületeként szolgált. 1948-ban háborús jóvátételként az épület az Egyesült Államokhoz került, onnantól egészen 2014-ig, hatvanhat éven át ők használták. Az egyébként a nagykövetséghez tartozó házat az USA a tengerészgyalogosainak elszállásolására használta, innen is ragadt rá a Tengerészgyalogosok Háza elnevezés. 2006 óta folyt az egyeztetés, George Bush látogatása után gyorsultak fel jelentősen az események, az ingatlanokért cserébe Washington a Szabadság téri követség körül lévő házakat kért.

Az épületet két napig szabadon lehetett látogatni; mi is elmentünk, persze, az 1848-as szellem már egyáltalán nem érződik, abban a helyiségben például, ahol elméletileg Kossuth is raboskodott, egészen konkrétan egy telefonközpont és egy kábeltévéaljzat várja árválkodva a csatlakozásokat. A házat hétfőn este bezárták, hamarosan megkezdődnek az átalakítások és a régészeti feltárások, valamikor a közeljövőben pedig 1848-as múzeumot fognak kialakítani az épületegyüttesben.

Csináltam fotókat is, a képre kattintva lehet megnézni a többit:

Táncsics börtönének egyik ablaka

A bejegyzésben olvasható infókat ezekről az oldalakról szedtem össze:

Nagymenők

$
0
0

Martin Scorsese »A Wall Street farkasát«, a »Casinót« és a Nagymenőket egy trilógiának szánta: látszólag mindhárom film csak a kurvázásról, a kokózásról, a piáról és a pénzről szól, eközben azonban mindhárom történet egyetlen jelenséget mutat be nagyon határozottan: hogy mi történik az emberrel, ha hétköznapi schmuckból nagymenő lesz belőle. Olyan, aki bejut helyekre; aki ismer embereket; akinek sok pénz van a zsebében és aki valószínűleg jobb, ha gyakran néz a háta mögé

A trióból a Goodfellas az első rész, Ray Liottával, Robert De Niróval és természetesen Joe Pesci-vel. Neki egyébként minden jelenete arany, nehezen tudom őt elképzelni más szerepben, mint az agresszív, pattogó beszédstílusú maffiózó (pedig láttam már néhányszor).

A Nagymenők egyik jelenete, Robert De Niróval és Ray Liottával

Engem leginkább a film zenéje és képi világa fogott meg: majdnem az összes 90-es években készült filmnek van egy jellegzetes színvilága, amit Michael Ballhaus operatőr munkája csak fokoz: szinte minden képkockája tökéletes.

A történet a másik két filmhez képest talán picit jobban ellaposodott a végére, érzésre elég későn jött el a katarzis, az a pont, ami egyébként mindhárom filmben közös: amikor már tuti, hogy vége mindennek, nagy a grimbusz, és ki kell találni, hogy a rosszfiúk hogy másznak ki a slamasztikából.

Nagyon tetszett, Scorsese ismét ügyes munkát végzett.

Eredeti cím:Goodfellas
Műfaj:krimi
Időtartam:146 perc
Megjelenés éve:1990
Főszereplők:Ray Liotta, Robert De Niro, Joes Pesci, Lorraine Bracco, Paul Sorvino, Gina Mastrogiacomo

Mi bajom az Apple-lel és a frissítésekkel

$
0
0

Először is: szeretném leszögezni, hogy mint minden gyártónak, így az Apple-nek is vannak rettenetesen irritáló tulajdonságai, és szerintem jelenleg van annyi okostelefont és számítógépet gyártó cég, hogy mindenki kiválassza a neki legmegfelelőbbet. Mindegyiknek mindig lesznek hülyeségei, hibái, nehézségei, ilyen dolog a technológia.

Az egész történet onnan indul, hogy a kis ezeréves »Makkomat« frissítettem, még annak az idején, és felkerült rá az OS X oprendszer akkori legújabb verziója, a Mountain Lion. Az addig imádnivalóan működő gép hirtelen többet volt a fiókban, mint az ölemben, aminek az oka az volt, hogy pont azt a három-négy feature-t tüntették el, amiket imádtam és amik nekem sokkal kényelmesebbé tették a gépet. Én is a szoftverbiznicben mozgok, tudom, milyen ez, biztos tudatos döntés volt, hisztiztem, túlléptem. A gép viszont irgalmatlanul lassú lett. Alapvetően egy régi gépről beszélünk, nincs vele probléma, hogy lassul, de ez nem lassult, hanem konkrétan néha megállt, mint a szög.

Emiatt az »iMac-emet«, ami szintén nem mai darab, már nem is frissítettem.

Tudom én azt is, hogy a számcsógépes szakma is ilyen: ha nem frissíted évente, lassú lesz, mint Trabant az autópályán.

Na de, jött a Mavericks, azt is felraktam a kisgépre, mondanom sem kell, azóta 3 perc a hideg indítás, 2 perc míg magához tér alvó állapotból, és néha szaggat az egérmutató. (Egyébként a gépre a Twitteren, a Spotify-on és a Chrome-on kívül semmi sincsen telepítve, fun fact.)

Az egész történetnek ez viszont csak az előzménye, amolyan prológusa volt, az igazi érdekességet az iOS 8-ra való frissítés felé szeretném terelni, ha még nem vesztettem el a nyájas olvasó figyelmét.

Habár a gépet a fenti okok miatt nem szeretem nagyon frissíteni, más a helyzet az iPhone-nal. Ott általában amint van rá lehetőség, letöltöm az új verziót.

Elmondom hogy megy ez egy ideje: a telefon szól, hogy van update. Rámegyek, kiírja, hogy világvége, túlterhelés, majd egyszer csak letölthetem. Egy legfeljebb két nappal később észrevételnül szól, hogy helló, frissíts. Kerreg egy kicsit a folyamatjelző, aztán hopp, ott az új iOS a készüléken.

Elmondom hogy ment ez az iOS 8-ra váltáskor. A 16 GB-os telefon közölte, hogy nem elég a 4 GB szabad hely a frissítéshez, 6 GB kell, mert hát ez a LEGNAGYOBB frissítés, nem is értik, mit gondoltam. Mivel zene nincs a telefonon, fotó sem nagyon volt, appeket meg nem szívesen töröltem volna, maradt az iTunes-szal való telepítés. (Amit a Spotify óta gyakorlatilag sosem indítok el.) Oké, rövid leszek, pedig itt annyi fájdalmat szeretnék átadni a bejegyzés sorai között: az iTunest frissíteni kellett volna, de a Software Update egy héten keresztül képtelen volt letölteni az iOS 8-at, végül közölte, hogy frissítsek Mavericksre. Frissítettem, majd újabb 18 óra alatt sikerült letölteni az iOS 8-at. Felraktam a telefonra egy röpke húsz perc alatt, majd 40 percig néztem ezt a kijelzőn:

iPhone 5s - beragadt az Apple logó

Nagyjából negyed óra alatt sikerült annyira összekaparni, hogy recovery módba tegyem. Az iTunes közölte, hogy csak a gyári beállítások visszaállítása segít, majd a friss biztonsági mentés visszatöltése. Hát legyen, újabb negyven perc.

Nagyjából két óra szívás után ott volt a telefon, ezeréves appekkel, tele buggal, szaggató felülettel, úgy, hogy újra be kellett állítanom egy tucatnyi dolgot.

És persze, értem én, ezerből egynél fordul elő, és végső soron eddig megúsztam, de ez azért kicsit kiborította a bilit, az egész iOS 8 balhéra két hetet kellett várnom, és minden egyes lépésbe becsúszott valami hiba, akárhol.

Ami pedig a legrosszabb, hogy én ezeket a lépéseket relatíve gyorsan megcsinálom, mert mégiscsak fejlesztő vagyok, tudok guglizni, értem mi történik a fém vázon belül, de ha pl. egy teljesen átlag júzer, pl. az anyukád telefonja romlik el, akkor nem igazán ez a baba fekvése.

Lábjegyzetként merem csak leírni, hogy a Mavericks update pedig sikeresen az egész /usr/local/bin/ könyvtáramat széttúrta, az összes beállított, telepített és forgatott fejlesztői eszköz eltűnt, minden újra kell húzni, és azért ezeket beállítani nem tíz perc, inkább több óra. Az irodai gépemen többek között ezért nem volt új OS X telepítés, csak a biztonsági frissítések.

Azt pedig már tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy az istenien beharangozott, legnagyobb és legjobb iOS 8 semmi extrát nem ad, kevesb hely lett a telefonon, van egy-két új funkció, de amúgy nem érzem a csít, sőt.

És akkor a most Windows Phone-Android-BlackBerry flémen gondolkodók: GOTO első bekezdés. (Egyébként ezeket leszámítva még mindig szeretek Apple cuccokat használni, de mindenképpen beírtam az ellenőrzőbe, hogy a tízes skálán egy fokot lejjebb léptünk az utóbbi időben.)

Duolingo

$
0
0

Emlékeztek 2008-ból a »LiveMocha« nevű szolgáltatásra? Annyira én sem, de rögtön az ugrott be, hogy jé, a Duolingo egészen ugyanolyan, csak nekik sikerült megfogni a 2014-es vonalat, szép grafikákkal és okos mobil alkalmazással.

Duolingo

A Duolingo böngészőből és mobilról is használható, egy onlájn nyelviskola, de voltaképpen a legjobb játék, ami mostanában az iPhone-omon volt. Választhatsz, hogy spanyolul, franciául, olaszul, németül vagy angolul szeretnél megtanulni, és a tudásodhoz képest valamilyen szinten beszállhatsz. Minden sikeres feladat után pontot kapsz, és ki kell tűznöd egy napi célt, amit a kis madár agresszív figyelmeztetésekkel igyekszik betartatni. A feladatokban írni, beszélni, a szavakat megfelelő sorrendbe tenni és fordítani kell.

Millió éve halogatom az olasz nyelvtanulás megkezdését, ez most egy jó kezdőlöket volt hozzá

Ezek miatt tetszik különösen:

  • nagyon egyszerű: én napi 20 XP-t állítottam be célként, ez a négy lehetőség közül a második, reggelente vagy esténként 15 percet foglalkozom vele, és ennyi idő alatt két feladatsort lehet megcsinálni;
  • segít szinten maradni: az idő múlásával jelzi, hogy melyik kategóriákat kellene átismételni, és mindig tart egy külön feladatsort azokra a példákra, amik nehezen mentek;
  • jól kidolgozottnak tűnik a módszertana: ha például újra megcsinálsz valamit, amit már régen egyszer kipipáltál, jelzi, hogy az ott szereplő szavak és kifejezések sokkal gyorsabban eszedbe jutnak majd. (És tényleg.)
  • játékot csinál a tanulásból: hétvége óta csinálom, de még nem untam rá, és sosem éreztem, hogy tanulok, a fejlődést az előző feladatsorhoz képest viszont mindig;
  • jók a kategóriák: egy kisiskolás könyv egyszerű feladataival (étel-ital, állatok stb.) indít és úgy halad a nehezebb témákig (politika, mértékegységek stb.);
  • lehet benne vásárolni: ha ügyes vagy (pl. egyszer sem hibázol), úgynevezett lingotokat kapsz, amiket a haszontalan dolgoktól (másik ruha a madárkának) a menő dolgokig (modern szlengkifejezések, csajozós szövegek, nagyon udvarias beszédstílus) költhetsz;
  • angolul kell csinálni: ez lehet valakinek elrettentő, de alapvetően az olaszt könnyebnek is tűnik angolul tanulni, ráadásul így egyszerre két nyelvet gyakorolhatok. (Az angol képzés mintha már magyarul is elérhető lenne.)

Ha nem is feltétlen akartatok nyelvet tanulni, érdemes kipróbálni, nem megerőltetőbb a 2048-nál vagy a zombik irtásánál, de sokkal hasznosabb!

Viewing all 761 articles
Browse latest View live