Ma a Madách Színházban megnéztük az Én, József Attila című darabot. Tegnapelőtt volt születésének százhetedik évfordulója, amely egyben a magyar költészet napja is.
József Attila élete, gondolatai, művei két felvonásban, zenés aláfestéssel. Kiváló darab volt, hihetetlenül tetszett, ahogyan az egészet becsomagolták egy modern zenés-táncos megmozdulásba, valamint egy nagyon korszerű technikai tálalásba, vetítőkkel, trükkös fényekkel és hasonlókkal, de pont csak annyi, amennyitől még nem volt olyan érzésem, hogy az alkotás helyett inkább ezekre figyelnék.
Felejthetetlen volt, balintónak innen is köszi a jegyeket, mi már nem igazán tudtunk rá szerezni ugyanis – érthető okokból kifolyólag – az összes elkelt.
