Képzeljétek, három napig nem csöpögtek be az internetek koax-kábelen a lakásba.
Kicsit már tele lett a tököm a DIGI mostanában való folyamatos szerencsétlenkedéséből (arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, az elkövetkező évben biztosan nem lehet a mára már elavultnak számító 4/1-es vonallal sebességemelésre számítani).
Az ügyfélszolgálati dolgozónak (ami egyébként egy nagyon kemény üzletág, innen is rispekt mindenkinek, aki csinálja) kifejtettem, hogy nem őt utálom, meg nem a világot, de egy bizonyos testrészem tele van azzal, hogy folyton őket kell helyi díjas tarifán két percig zenét hallgatva hívogatnom, hogy a fizetett szolgáltatást nem tudom igénybe venni. Nem lassú, nem néha elmegy, hanem egészen konkrétan három napja nincsen szolgáltatás, mint olyan. Jött rögtön a magyarázkodás és bocsánatkérés, mondtam, hogy ez is nagyon szép, de jöjjenek ki, és rakják rendbe a kábelmodemet, mert egyértelműen az a ludas. Jaj, de hát, azt csak a területi, meg a csoport, meg tudom is én. Na, és itt jött az, hogy akkor ha hétfőig nem javulnak a dolgok, akkor hétfőn bemegyek a három utcával odébb lévő ügyfélszolgálatra (munkaidőben) és felmondom a szolgáltatást azonnali hatállyal.
Ma reggel jött egy szerelő, mért, tekert, csavart, és képzeld, nem kiderült, hogy az emeleten lévő dobozban az én hozzám érkező kábel kontakthibás? Hát de. Cserélt-berélt, és azóta ismét az információs szupersztrádán robogok én és elektronikai berendezéseim.
A hiba mindig egy szar dolog és mindig van is, de nem szeretem, ha elbagatellizálják, és sorozatos bejelentések ellenére sem foglalkoznak vele.
