Három (szökőév miatt más?) nap híján pontosan négy évvel ezelőtt vettem meg életem első digitális, tükörreflexes fényképezőgépét, a jelenleg 180 000 expó körül járó »Canon EOS 40D-t«, amit azóta sem bántam meg.
A 40D még most is nagyon jól működik, persze érezni rajta a négy év porát: az exponáló gomb már kicsit gyengélkedik, tízből egyszer-kétszer nem süti el a zárat, valamint egy komolyabb pucolás is ráférne. Eladni nem szerettem volna, mivel rengeteg emlék fűz hozzá, és mégiscsak ez volt az első gépem.
Eredetileg csak egy objektívet akartam venni, de kitörpöltem, hogy mivel ötéves maga a gép, négy éve van nálam, és hamarosan számíthatok rá, hogy meg fog halni a zár, így ez tűnt jó döntésnek. (Persze, zsíroskenyéren fogok élni pár hónapig, de ez más kérdés.)
Néhány tapasztalat elsőre: brutál-über-fantasztikusan jó. Ötévnyi technológiai különbséget rögtön megérez az ember. A videó funkció fantasztikus, azonnal beleszerettem, végtelen kép van a fejemben, tuti, hogy fogok pár apró mozgóképet összerakni, meg akarom tanulni ezt a részt is. Imádom, hogy live view módban ha átmegyek képnézegetésre vagy törlésre, akkor nem csapja vissza a zárat (mindig zavart ez a dolog, késszúrásként hat minden zárcsattanás). A kikapcsoló-bekapcsoló gomb áthelyezése kényelmes és logikus. A viewfinederben ez a TFT-megoldás nagyon sci-fi, ha akarom semmit nem látok, csak a képet, ha akarom, kis szürke téglalap jelöli, hová fókuszálok, ha pedig akarom, pirosan világít; nagyon elegáns. A gép szerencsére masszív, végül pont emiatt nem a 60D-t választottam: az a váz kevésbé tűnik strapabírónak és érzésre a 40D jogutódja sokkal inkább a 7D. Az pedig, hogy a vakukioldót végre megreformálták, és itt is beépítve kapjuk a kamerával, nagyon jó dolog, de megnézve a Nikont, sokkal korábban meg kellett volna lépnie a Canonnak. Ugyanez a véleményem a Wi-Fi és a GPS beépítettségéről is. Amit pedig még szeretek, hogy a kijelzőn végre látszódnak az apró hibák, nincsen csalódás abból, hogy csak a számcsógépen jönnek elő az apró bemozdulások és hasonlók.
Az új nifty fifty: a régit is nagyon szerettem, de nem véletlen a kettő közti hatalmas árkülönbség, kicsit más élmény ezzel fényképezni. Az 1/4-et ritkán használja ki az ember (videónál azért jól jön), amit igazából nagyon szeretek, hogy hihetetlen gyorsan és pontosan fókuszál még a 40D-n is, a régi 50-esnek ez volt az egyetlen baja.
Nagyon sok fotós projektet szeretnék még idén megcsinálni, rengeteg ötlet van a fejemben, csak egy nap kellene, amikor nyugodtan be tudnék vonulni valamelyik stúdióba, vagy csak a szabadba. Na de majd!
