Az a helyzet, hogy eltelt nagyjából három és fél év azóta, hogy láttam az első, J.J. Abrams által rendezett »Star Trek filmet«, és ezalatt sem lettem különösebben nagy rajongó. (Emögött még mindig inkább idő- mint érdeklődéshiány áll, de ez talán jobb is így.) A második részre viszont mindenképpen be akartam ülni, mert három évvel ezelőttről egyetlen emléket őriztem: nem emlékszem minden részletére a filmnek és nem olvastam, néztem, érdeklődtem utána annyit mint például a »Skyfall« után, mégis jól éreztem magam.
A lényeg: sokkal-sokkal jobb volt a folytatás a kezdésnél. Pörgős, vidám, humoros, a klasszikus sorozat ismert mémjeit és belső poénjait nagyon jól elsütő, kiváló színészekkel és maximális látvánnyal gazdagított nyári film. Lehet, hogy a történetre már két hét múlva sem fogok emlékezni, az viszont biztos, hogy a kétórás szórakozás garantált.
Külön ki kell emelni a »Sherlock« főszereplőjét, Benedict Cumberbatch-et, aki bizony annak nagyon odatette magát; én kicsit tartottam tőle, hogy milyen főgonoszt fog játszani, de egyszer sem gondoltam arra, hogy most Sherlockot látom a vásznon, arra viszont sokszor, hogy egy nagyon rosszfenék gonoszkaraktert.
Kellemes csalódás volt, többet kaptam, mint amire számítottam.
Két dolgot vettem még észre, függetlenül ettől a filmtől. J.J. Abramsnek nagyon nehéz dolga van a Csillagok háborúja újratöltéssel, mert habár a Star Trek jó, de ennél százszor jobbat kell összehoznia. A Star Wars ugyanis nem a kockák egyik valamilyen története, hanem Az Űrhajós Film, amin felnöttek az én szüleim, és amin egyébként az én generációm is. Másrészt mókás volt nézni a végén a feliratokat, majdnem minden utómunkát valamilyen Lucasfilm leányvállalat végzett.