Pár hete a Madách Színházban megnéztük a Monty Python társulat nevével fémjelzett Spamalot című előadást.
Vegyes érzéseim voltak-vannak a darabbal kapcsolatban.
Kevésbé tetszett, mert a Gyalog galoppot láttam már, így nagyon sok poén ismerős volt és a Monty Python egy rendkívül ritka és különleges vegyület, lehet az ő vicceiket elmondani, még akár híres és kiváló humoristák által, de azok a viccek annyira nem lesznek viccesek. (A filmek és a sorozat is egyébként sokkal értékesebb eredeti nyelven, és erre most kivételesen nem a sznobizmus vagy a szokásos eredeti nyelven minden jobb
jelenség a magyarázat, egyszerűen így van összerakva.) Aztán ott volt az az indokolatlan változtatás, miszerint az eredeti darabban zsidók nélkül nem jutsz be a Broadway-re
kifejezést és a körülötte lévő poénokat gyökeresen kiirtották, átalakítva egy magyarok nélkül nem jutsz be a Madách-ba
mémmé. És igen, nyilván minden országban módosítanak picit, meg én azt is értem, hogy miért módosítottak pont ezen, de engem inkább elszomorít, hogy itt még egy zsidós viccet sem lehet lenyomni, szemben az amerikai vagy az angol színházakkal. És ez így sajna nem vicces.
Nagyon tetszett viszont, hogy sokszor vonták be a közönséget és úgy általában jól parodizálták a musicalek szokásos jeleneteit, eseményeit. Bár leginkább azokon a jeleneteken nevettem, amelyekben más előadásokra utaltak.
Végeredményben jó móka volt, de valószínűleg sokkal jobban élvezik azok, akik még nem látták a filmet, illetve akik nem feltétlen a Monty Python társulat előadására számítanak.